Tamás István
Ha majd egyszer
Mennem kell, mert vár rám a fény,
szívem tüze teérted ég.
Most úgy fáj minden, sajog bennem
úgy érzem most el kell mennem.
Gondolatban legyél velem,
Te voltál csak az életem.
Ott leszek majd álmaidban,
újra élek vágyaidban.
Fáj most nekem, fáj az élet,
el kell mennem, már nem félek.
Nem félek, mert vár rám a fény,
szíved tüze csak bennem él.
Tovaszállok csillagfényben,
hóesésben, napsütésben.
Ott várok rád, hol örök a fény,
milliónyi csillagfénynél.
Tiéd szívem, Tiéd lelkem,
vár engem az ismeretlen.
Fentről nézem majd életed,
kívánom, hogy boldog legyen.
Visszatérek álmaidban,
megpihenek karjaidban.
Szerettelek földön, égen,
bennem élsz majd örök fényben.
