Adrien Jassogne – Belga budapesti független tudósító
A fenséges parlament gyönyörű fényben pompázott, amely a jólét és a biztonság érzését sugározta. A Parlament fő bejáratától pár méterre néhány sátorra lettem figyelmes, európai uniós zászlóval tűzdelve, melyek e fenséges épület előtt elveszni látszottak.
Fiatalok egy csoportja csendben beszéltek. Alkoholnak és közvetlen provokációnak nyoma sem volt. Hallottuk, hogy a magyar zászló büszkén lobog az égen. A hangulat nyugodtnak, jónak tűnt. Úgy döntöttem, hogy találkozom velük. Aggódtam az általam választott út miatt, tapasztalván a sértéseket és fenyegetéseket, amiért én nem az ellenzéket képviselem, illetve az elemzéseim és a kritikáim miatt.
Megérkeztem a fiatalok ezen csoportjához. Spontán módon, nyíltan közöltem velük az álláspotom, elmagyaráztam a megközelítésemet, és meg szerettem volna tudni a sérelmeket, amelyek okán itt tartózkodnak és tiltakoznak.
Egy fiatal magyar, akinek az anonimitását megtartom, bemutatkozott. Meglátta, hogy külföldi vagyok, így a beszélgetést angolul kezdte, amit értékeltem. Arra a kérdésemre, hogy mi motiválta őt a tiltakozásra, olyan szégyenlősen kezdett viselkedni, hogy olyan érzésem támadt, mintha igazából nem is tudná.
Végül annyit felelt,”Orbán Viktor”.
Megpróbáltam jobban belemélyedni a beszélgetésbe, megtudni és megérteni, miért hibáztatják a miniszterelnököt. A csoport többi tagja diszkréten távolabb maradt a beszélgetéstől, de tisztában voltam vele, hogy hallgatnak. Ez a fiatalember elmagyarázta nekem, hogy Orbán diktátorként vezeti az országot, az alapvető szabadságjogok veszélyben vannak, a sajtó cenzúrázva van, valamint a bérekkel kapcsolatos problémákat említette.
Érdekeltek az érvei, viszont azok haloványak voltak, illetve nem is igazán voltak. Úgy döntöttem, hogy megvitatom velük a témát. Meglepetésemre, ez a fiatalember és többen közülük társultak hozzám. Az első állítására reagálván:
“Amennyiben Ön szerint Orbán Úr diktátor lenne, akkor hogyan lehetne itt, a Parlament tiszteletbeli bejáratától néhány méterre efféle tiltakozást létesíteni?” Elmagyarázok Önnek valamit. Az én országomban tilos a belga parlament elé állni hasonló célzattal. A csoportos, ilyen jellegű összefogást nem engedi a törvény. Nem is beszélve zászló és sátor állításról, mint ahogy Önök is teszik, el is koboznák őket, és azonnal letartóztatnának mindenkit. Belga rendőrség szigorúan ellenőriz mindent, szigorúan tilos a választott képviselők intézményének előtt bármilyen hasonló jelenlét, megmozdulás azok részéről, akik valójában képviselik az embereket. Ezt “semleges zónának” nevezik. Ez alapján hol is beszélhetünk az igazi diktatúráról?
A fiatalokat megdöbbenve hallgattak, de most legalább már tisztában vannak a valósággal. Nehezen akarták elhinni. Elmeséltem nekik a Belgiumban rendőrként folytatott korábbi munkámat, melynek folyamán többször is előfordult, hogy a kormány parancsára letartóztatást kellett foganatosítanunk a belga parlament előtt álló pacifista tüntetőkkel szemben. Példákat is mutattam a belga sajtó által.
Másodperceken keresztül némán hallgattak. Várták a többi magyarázatot. Folytattam:
“A diktatúra fenyegeti a jogállamiságot Magyarországon, és a sajtó különösen cenzúrázva van. Csak annyi lenne a kérdésem, hogy ellátogattak már Brüsszelbe vagy Párizsba?”
Ez a fiatal tiltakozó nemmel válaszolt nekem.
Elmagyaráztam több tényt ezzel a hamis liberális szocialista demokráciával kapcsolatban, amelyről Belgiumban és Franciaországban beszélhetünk.
Magyarországon a parlamenti többsége mellett és attól függetlenül is a Fidesz vezető szerepet tölt be. Orbán Viktor és kormánya rendszeresen népszavazást tartanak olyan érzékeny kérdésekről, amelyek közvetlen hatással vannak a magyarokra. Ez egy jog, amelyet az emberek élvezhetnek, miközben a Fidesz dönthet úgy, hogy a nemzeti törvényhozás nélkül hozza meg a törvényeket. Kikérik a magyarok véleményét. Ez a gesztus nagyon szimbolikus.
Belgiumban nem javasolnak az embereknek népszavazást, már csak azért sem, mert az alkotmány tiltja.
1. Magyarországon az embereknek van lehetőségük választani, hogy élnek-e a szavazás jogával a szavazólapon.
Belgiumban az emberek kötelesek szavazni. Ha nem jelenik meg valaki a szavazáson, bírságot kell fizetnünk az államnak. Ismét felteszem a kérdést: hol beszélhetünk a valódi diktatúráról?
2. Beszéljünk az Orbán Úr utasítása alapján megvalósuló médiának a cenzúrázásáról. Nem kezdek vitatkozni a lányával kapcsolatos legfrissebb eseményekről. A sajtó eleget beszélt róla. Őszintén azt gondolja, hogy ez a fajta hír – vagy nevezzük reklámnak – kedvező a miniszterelnök számára? Hogyan is lenne szabad a sajtónak a „saját családját” megtámadni, ha súlyosan cenzúrázva lenne?
Az igazi cenzúráról most fogok beszélni. Néhány héttel ezelőtt Emmanuel Macron francia elnök megpróbált új törvényt hozni “FAKE NEWS” név alatt. Most is megkérdeztem ezt a fiatal tiltakozót, hogy hallott-e erről a törvényről? Nemmel válaszolt nekem.
Elmagyaráztam, hogy a Macron egyszerűen csak el kívánja távolítani azokat a megjegyzéseket, cikkeket és kritikákat, amelyek aláássák az államát a közösségi hálózatokon, köztük a facebook-on. Szerencsére a francia szenátus garantálja a közvélemény szabadságát, és nem hajlandó érvényesíteni ezt a törvényt, amely ellentétes a demokráciával és a szólásszabadságunkkal. Ki az igazi diktátor?
3. Beszéljünk az alacsony bérekről. Megértem. De Ön szerint máshol zöldebb a fű? Belgiumban a bérek valóban vonzóbbak, de az életnek az ára jóval magasabb. Megmutattam neki egy aktuális brüsszeli bérleti díj mértékét egy kicsi berendezett stúdiólakás (nagy szoba) vonatkozásában a belga főváros központjában. Több mint 400.000 forint havonta! Megmutattam nekik a mindennapi élet árát. A brüsszeli kenyér ára akár az 1000 forintot is eléri. Egy üveg kóla 750 forint, 1/2-es narancslé 1500 forint, egy háziorvossal való konzultáció 5000 forint az állampolgár kárára. A hónap végén semmi sem marad.
Láttam ennek a fiatal tiltakozó szemében az értetlenséget. Bevallotta, hogy semmit sem tud mindezekről, és hogy megdöbbent, amikor meghallotta.
A bevándorlás kérdéséről nem beszélt. Elmondtam ennek a fiatalembernek, hogy logikus, hogy nem emelte ki ezt a beszélgetésünk során, mert az országát – Magyarországot – nem támadja az illegális bevándorlók tömege. Mondtam, hogy Orbán Viktor a lehető legjobban megvédi az országot, és keményen dolgozik. Folytattam, hogy nem ritka eset, hogy a miniszterelnök autóját késő éjjel látom a parlament előtt. A napjai hosszúak, és könnyű kritizálni őt, viszont ő továbbra is figyelmesen óvja az országát.
Elmeséltem, mi történik az én országomban. A választások közelednek, és az “ISLAM” nevű párt jogszerűen kapott helyet a listákon. Megmutattam neki a párt programját, miszerint be akarják vezetni a sharia-t, létre akarnak hozni egy iszlám államot, különösen hangsúlyt fektetve a férfiak és a nők különválasztására a tömegközlekedésben.
Ezt a fiatal fiút elveszni láttam. Észreveszem a szemében. Megdöbbentették a választói szórólapok, amelyeket a “ISLAM” párt kapcsán mutattam meg neki. Meséltem neki a belgiumi és a franciaországi támadásokról, a számos elkövetett bűncselekményről is.
Bevallom, hogy még rendőrként sem jártam szívesen egyedül Brüsszel utcáin. Mondtam neki, hogy Magyarországon leltem meg a biztonság és béke érzését. Itt megkértem, engedje meg, hogy befejezzem a „vitát”.
Ajánlottam neki, hogy menjen el Brüsszelbe vagy Párizsba, hogy a saját szemével lássa e szocialista és liberális politikai elit kártevéseit. Emlékeztettem rá, hogy az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy Soros finanszírozza Emmanuel Macron elnök kampányát.
Javasoltam neki, hogy tegyen látogatást, mert ha valaki egy ügyért küzd vagy valami mellett kiáll, akkor az a minimum, hogy az embernek ismernie kell az ügy tárgyát, hogy jogosan és objektíven vitatkozzon.
Itt jött a legnagyobb meglepetés és egyben érdem számomra. Arra kért, hogy adjam meg a kapcsolattartási adataimat, hogy bővebben is megbeszéljük a helyzetet, mert a jelen beszélgetésünk után, a tények hallatán teljesen összezavarodott, elveszett. Bevallotta, hogy tévedett Orbán miniszterelnökkel és a kormányzattal kapcsolatban.
Kezet ráztunk tiszteletteljesen, majd az aktivista társai is elköszöntek tőlem.
Egy mondattal zártam a beszélgetésünket, mielőtt elhagytam őket. “Nem osztjuk ugyanazt az irányt, de büszkék lehetünk arra, hogy mi legalább teszünk is valamit az ügyünk érdekében, míg mások inkább káoszt teremtenek, a Facebookon sértegetnek mindenki mást a számítógépük előtt ülve, mialatt Önök órák óta itt vannak, és vélhetőleg a Parlament előtt is fognak éjszakázni.
Ezen értékeik miatt semmit sem veszítenek el, igazi magyarok, és azt hiszem, egy még nemesebb ügyért is visszatérnek majd ide: a nemzeti egységért. Fiatalok és gyönyörű országban élnek. Míg a magyar zászló büszkén lobogott az égen, addig az európai uniós zászló csak nem akart szélbe kapni. A szimbolika sokatmondó tud lenni olykor. A beszélgetés után elhagytam a fiatalok csoportját, akik nyugodtan folytatták tevékenységüket.
Ha a beszélgetésünk a fiatal magyarok legalább egyikét gondolkozásra késztette a helyes irány tekintetében, akkor engem már elégedettség tölt el, hiszen ők jelentik az ország jövőjét, szükségünk van rájuk. Különösen a sötét órákban, amikor ez az agymosott Európai Unió megpróbálja gyengíteni Magyarországot. Ez már nem a politikai vezetés, hanem az egész nemzet kérdése, küzdelme. Ilyen helyzetben az ellenzéknek is a magyar nemzet védelmére kell kelnie, ha ez a kormánnyal való együttműködésre is készteti azt. A magyar nemzet a legcsodálatosabb Európában!
Adrien Jassogne – Belga budapesti független tudósító
Forrás: Napi Újság
