Putnokon a római katolikus templom kerítésének falában klasszicizáló fülkében helyezték el az úton járókat védő, szent Nepomuki János késő barokk stílusú, a XVIII. században készült szobrát. A Serényi kastély kerítésébe van beépítve, nem messze a templom bejáratától.
Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma Nepomuk) városkában, Plzeň (németül Pilsen) közelében, német–cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nincsenek adatok.
1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték a prágai dóm papjává. Ezután jogot tanult Prágában, majd a Padovai Egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora.
1389-ben Jenštejni János(wd) prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony az érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiúsításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (ma Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére akart állítani.
Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nemcsak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.
János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.
Tamás István
