Ekkor még nem tudtuk, hogy az interjút követően nemsokára eltávozik közülünk. Egy jó humorú kiváló énekes, ember, aki  szerette családját, feleségét, gyerekeit és unokáit, akinek a mindene a színpad volt.

– A magyar slágerzene etalonja Aradszky László előadóművész. Egy hosszú, és végig sikeres életút áll Ön mögött. Van – e titok, vagy minden úgy jött magától?

– Egészen korán, 1962-ben kezdtem a rádió zene stúdiójában, és hát ha belegondolok, valóban ez egy rettenetesen hosszú út. Ha a jó Isten megkérdezte volna tőlem, akkor, hogy sikerül a nevedből Aradszkynak lenni úgy Isten igazából, egy évet is boldogan vállaltam volna. Itt Putnokon is annyiszor jártam, hogy elmondani sem tudom. Mindig is azért jöttem örömmel és azért is járom az országot, nem csak a világot, mert szeretem látni azokat az érezhető csodálatos fejlődést ami például Putnokra is jellemző. Egyszerűen nem is ismerek rá. És ezt nem az udvariasság diktálja belőlem, hanem a szemem.

– Van esetleg valami mottó, ami inspirálja, ösztönzi?

– Igen! „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen úgy érdemes”. Én úgy érzem, sem önmagamat, sem a közönséget nem csaptam be. Mindig, minden idegszálammal arra törekedtem, hogy amit csinálok az nem csak elfogadható legyen, hanem átlagon felüli. Ez aztán mennyire sikerül ezt nem én fogom eldönteni, hanem az idő. Amikor már nem leszek, hogyan maradnak meg a dalaim, lemezeim utánam, de nem ez a legfontosabb, hanem a család.

– A régi – régi slágereket még mindig dalolják, dúdolják a fiatalok, és idősek egyaránt. Segíti – e ezt a számítógépek és az okostelefonok világa?

– Igen. Mindez a számítógép nélkül és a wifi a használata nélkül nem lenne így. A mai fiatalok számítógépek nélkül nem tudnak élni, és a technika szükséges is az életünkben. Ma már én is amikor felébredek azzal kezdek, hogy kinyitom a gépet, és megnézem, hogy mi van, a világban, és azzal zárom a napot, amikor hazaérek a fellépéseimről. Nagy hiba lenne, hogyha a fiatalok zenéjét próbálnák átültetni, transzformálni a miénkhez. Dalaimat kulturáltan a kornak megfelelően, és az Aradszky habitusának is lényegére törően hangszerelték. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok is oda figyelnek a dalaimra, és ez mindig így van. Ez egy borzasztóan jó érzés. Nem azt mondom, hogy tele van a nézőtér a fiatalokkal, az ifjúsági parkban kezdtem, de a szigeten legalább 15 alkalommal felléptem, és a Campus fesztiválon is. Kaszással már több mint 10 CD-t készítettünk. Mielőtt eljöttem, illetve tegnap befejeztem két előadást, otthon a TV ment, és egyszer csak azt hallom, hogy egy Básti Lajos filmben az én dalom megy, amit a Fényes Szabolcs írt. Ezek jó dolgok az életemben. Ez olyan boldog érzéssel töltött el, hogy boldogan aludtam el, és alig vártam ,hogy felébredjek, és ide jöjjek Putnokra.

– Rákerestem a honlapjára és azt láttam, be van egész évben táblázva.

– Igen, ez így van. Tegnap két előadásom volt az egyik Rózsaszentmártonon, a másik Balatonfüreden. Ma, Putnok után is, még két helyen lépek fel, Erdélyben zárom a napom. Mindig, amikor fölébredek otthon az ágyamban, akkor nagyon boldog ember vagyok, mert számomra mindig a holnap számít, és kicsit a mai nap is.

-Augusztus 20. van, és egy hónap múlva ünnepeli születés napját. Gratulálok!

– Köszönöm szépen. Ezen filóztam, hogy nem láthatom, a csodálatos tűzijátékot, de megtalálom a módját, hogy megnézem, interneten, és a jubileum az mindig jubileum, és ezt az a boldog ember Isten igazából, aki ezt mindig megéli. Tehát nem csináljuk a jubileumokat, hanem azok vannak. És előbb utóbb, ha eléri az ember, akkor azt mondjuk itt van már a Kánaán.

– Ha jó tudom két gyermeknek az édesapja?

– Igen. Van egy lányom és egy fiam, és ezáltal, van nekünk, a feleségemmel, 5 unokánk pontosabban nekem 5, mert a lányom, egy első találkozásnak az eredménye, és arra nagyon büszke vagyok. Ő Zalaegerszegen él. A Bazsó a legnagyobbik unokám futballista, nem csak volt, hanem ma is, ZTE – be került vissza U20-as, U19-es U 21-es válogatott volt.

Fotó: Nemzeti Sport

– A színész válogatottban Ön meddig rúgta a bőrt?

– Én 25 – alkalommal voltam színész válogatott és nagyon szerettem a focit. Ez olyan plusz az életemben, amire én nem is számítottam. Gondoljon bele, hogy 25 alkalommal játszottam minimum 80 ezer ember előtt. És akkor még nem beszéltem Miskolcról, tehát Diósgyőrről, Szegedről a nagyobb Magyar városokról, ahol, mindenhol ott voltam és játszhattam. Természetesen ezek a meccsek komoly műsorokkal jártak együtt. Ez valami hatalmas élmény volt számomra. Nem csak nekünk, hanem elsősorban a közönségnek.

Tamás István