Szikszai Ilka
Elutazásom
A táj bűvöletét letekerem magamról,
Mint a kígyó vedli bőrét, szabadul!
De jól kell ám vedlenem, hogy a régi
bőrömből ne maradjon semmisem!
Mert fertőzéseket okozhat a régi bőr,
Nekem lelkemet kell kiszakítani tövestől!
Nem akarom hordozni emléked vádját,
Hol bíborlángokban elvakulva vártam rád.
Hol az éjjelek tüzes zivatara megégetett,
Vele együtt csattogó csillagáradat felsebzett.
Szavaid tajtékán hányódott a szívem,
Most társtalanul itt lüktet bennem.
Elutazásom kalapál zavarodott agyamban,
Hol van otthonom e földi világban?
Ott, ahol először mondtam ki a szavakat,
Ott, ahol papírra vetettem a tanultakat?
Ahol a megszokott úton jártam-keltem,
Ahol behunyt szemmel mindent megleltem?
A Földbolygón vagyok, e Naprendszerben,
Honnét jöttem,s hová megyek a Mindenségben?
Talán a Te hazád az enyém is,
Talán az én hazám a Tiéd is?
Karmafonódásunk felsebzett bennünket,
Bár űzött vadként várjuk az enyészetet!
Elutazásom kalapál zavarodott agyamban,
Itt van hát otthonom e földi világban?
Belemartam magamnak kígyó fejembe,
Gyorsabban legyen bőröm levedelve…
Megtisztulást hozok így létembe,
Angyali szárnnyal felvértezve!
Nem maradhatok szárnyszegetten,
Hit nélkül, eltévelyedetten!
Új életemnek hordom a kódját,
A megvalósítás fonákját.
Gyertek hozzám, igaz barátok,
Vagy én megyek, hisz vártok!
Összetartozva, őszintén beszélünk,
Szellemi tudás a pecsétünk!
És újra elutazásom cseng fülemben,
Hol az igaz otthonom e földi létben?
Ott, ahol először mondtam ki a szavakat,
Ott, ahol papírra vetettem a tanultakat?
Ahol a megszokott úton jártam-keltem,
Ahol behunyott szemmel mindent megleltem?
A Földbolygón vagyok e Naprendszerben,
Honnét jöttem, s hová megyek a Mindenségben?
Talán a Te hazád az enyém is,
Talán az én hazám a Tiéd is?
Karmafonódásunk
felsebzett bennünket,
Bár űzött vadként várjuk az enyészetet.
Elutazásom kalapál zavarodott agyamban,
Itt van hát otthonom e földi világban?
Elutazásom kígyóbőrét, a vedlettet megfogom,
Száguldó, csattogó életvonatomra rádobom!
