Élmény volt számomra elkalandozni a XV. XVI. század történéseiben György Horváth László barátom nagyszerű drámai várjátékával. A sok-sok tényellenőrzés mellett sikerült hitelesen a kornak megfelelően könyvformájában bemutatnunk a kedves olvasónak a putnoki történelem egy részét, mely hűen kapcsolódik Putnok város történelméhez. Egy igaz történettel azonosulhattunk, ami által felelevenednek bennünk a régmúlt idő valós eseményei.
Rajz: Kónya István
A régi Putnok történelmével ismerkedhetünk meg, amit a szerző időrendi sorrendben, átfogóan történelmi tényként kutatásaink eredményeként írt meg és szemléltet az olvasóval.
A TŰZTÁNC kötetbe formálása, egy újabb színfoltja a térség irodalmi jelenének. A szerző egy olyan drámai műfajjal lepi meg az olvasni szeretők táborát, amellyel napjainkban egyre ritkábban találkozhatunk a színházak, pódiumok pompázó világában. Maga a krónika a magyar történetírásban a XIV. században honosodott meg, ami sajnos napjainkban már elfelejtődik, vagy műfajilag másként van jelen irodalmunkban.
A kötetben szereplők többsége jól ismert történelmi személyiségek, akik sokunknak egyfajta példaképeinké is váltak gyermekkorunkban és életünk során. A gömöri térség egy részét körülölelő alkotást a krónikás lírai szereposztása teszi még nagyszerűbbé és olvasmányosabbá. A szépen, dallamosan csengő verssorok főbb jellemzője a fél rímekre épülő ritmikus hangzás, ami külön előnyére válik a darabnak, hiszen ezek a versek könnyedén meg is zenésíthetők, és mindemellett tisztán csengőn őrzik a kor érdekes, de igazi, valós magyar nyelvezetét.
Az események időrendben jól követik egymást. Az olvasó átélheti a drámai hatást, valamint azt a belső feszültséget, amit György Horváth László úgy bontakoztat ki, hogy az izgalom a feszültség akarva és akaratlanul hatalmába kerít, de ugyanakkor a mű tetőpontjához érve fel is oldódunk egy kicsit. A párbeszéddel jól taktikázva tárja elénk mondanivalóját az író, vigyázva arra, hogy a tragédia és a komédia, mint a dráma két alapvető műfaja jól megférjen egymás mellett.
A TŰZTÁNC érdekessége és egyben éke, hogy a szerző saját maga dramatizálja a művet, ami külön figyelemreméltó, mivel nem ritka, hogy nagy klasszikusaink, valamint kortársaink alkotásait gyakran láthatjuk, más szerző tollából színpadra átírva.
Nagy hozzáértéssel mutatja be a szerző a történelmi helyszíneket, ahol az események játszódnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kézirat létrejöttét egy emberfeletti kutatómunka előzte meg, ami nagyon időigényes volt mindkettőnk számára.
A XXI. században ismételten megvalósítható a drámai várjáték és az egy színpados mű mellett, az úgynevezett processziós színpad, ami már a középkorban sem volt ismeretlen az utcai színjátszást kedvelők körében. A putnoki Tűztánc alkalmassá vált a színi megjelenítésre is.
A borítóterv, valamint az illusztrációk Kónya István művésztanár munkáját dicsérik. Profi módon szemlélteti rajzaival az eseményeket. A korhű illusztrációk, ábrázolások koronázzák meg igazán a művet. A szöveges résszel szinte harmonikusan azonosulva, szorosan ölelkezve érvényesül az irodalom a képzőművészettel. Ez a két műfaj végigizzó, szívdobogtató varázsa, és érzelemvilága adja meg a drámai várjáték bensőséges összhangját, s ez által, – így válik, a TŰZTÁNC tartalmilag és esztétikailag örök élményt nyújtó történelmi remekké…
Minden jog fenntartva!
„A jogutód írásos hozzájárulása nélkül Tilos a könyv, az oldal egészének vagy részeinek feldolgozása, értékesítése, másolása, közlése, vagy rögzítése televízióban, rádióban, színpadon stb.”
Tamás István
