Tamás István: Nagyapám és a Molnár
Valamikor nagyon régen, úgy az 1848. szabadságharc után nem sokkal, született a nagyapám. Én a búbos kemence mögé bújva csodáltam világra jöttét. Keservesen felsírt amint először megpillantotta a napvilágot. Hunyorgó szemeit elöntötte a könny, és csak úgy rúgkapált az öreg mosóteknőben. Ezerfelé szállt a libatoll a rögtönzött bölcsőből. Telt múlt az idő, nagyapám egyre cseperedett,…