Vers mára: Tamás István

Meghajlok a fákkal
a patakok medrével
aranyvizű források
parti fövenyével.

Vidám madarakkal
nótázok a szélben
hűs Sajó vizében
fürdök a napfényben.

A görbe hátú tájon
ha megpihen szemem
halastótükrében
önmagam keresem.

Keresem a fákban
vizekben, réteken
sziklafalba vésem
egykor én itt éltem .