Nincs az a „móriczzsigai” Kerek Ferkó és nincs az a bihari, vagy nyírségi, fiatal tiszteletbeli szolgabíró, akinek hetyke és angyali, bricseszes, sárgacsizmás, „reitpecsnis” férfi-szekszepilje vetekedni tudna ennek a mosolygó, karakán, ruganyos és renitens Jávor Palinak a kedvességével, hatszáz fogú mosolyával, úri, magyar, lobbanékony és megejtõ, huszártisztes és
négylovas sandlaufert hajó, sárga szavasbõrkesztyûs, ostorpattintó, félrecsapott kalapú, villogó szemû-s mind e tulajdonságok mellett mégis oly kisfiús bájával…« PálJávor ról, Egyed Zoltán 1942- ben. Jávor Pál eredeti nevén, Jermann Pál Gusztáv, 1902. január 3-án született Aradon. Budapesten 1959-augusztus 14-én halálozott el. Korának egyik legkiemelkedõbb és talán legismertebb színészegyénisége volt.
Ugyanakkor õ volt az elsõ magyar filmsztár is egyben. A szakma, valamint a közönség elismerését elsõsorban jó megjelenésének, valamint a számtalan filmben alakított fõszerepeinek köszönhette. A késõbbiek folyamán kialakult drámai tehetségét is kiválóan kamatoztatta úgy a színházakban, mint a filmvásznon. Tanulmányait az aradi reállíceumba kezdte el, majd Szombathelyen fejezte be. Alig tizenhat évesen nagy vonzalmat érzett a színház, valamint az írói tevékenység folytatására is. Gyakorta megfordult az „Aradi Hírlap” szerkesztõségében ahol színházi jegyzeteket, riportokat készített. Aradon nem találta helyét, ezért kiutasíttatja magát Romániából, azzal a szándékkal, hogy Dániába a Nordisk Filmtársaságnál szerez majd színészi szerzõdést. Álma azonban nem vált valóra, mivel csak Budapestig jut el, jegye érvénytelensége miatt nem engedték továbbutazni, ennek köszönhetõen teszi meg elsõ lépéseit Budapesten a hírnév a színház és filmmûvészet felé. Sárossy Süle Mihály társulatával 1946 – ban az Egyesült Államokban turnézott, majd 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket is kapott Hollywoodban. Az itthon is ünnepelt színész sokat szerepelt a kint élõ amerikai magyarok elõtt óriási sikerrel. Az annyira várt amerikai siker valójában mégis elmaradt a Magyarországhoz való ragaszkodása és honvágya miatt. 1956-ban, Izraelben vendégszerepelt. Inneni hazatérését követõen, kitörõ lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta. Várkonyi Zoltán Sóbálvány címû filmjében a próbafelvételek után Mohai dr. szerepét kénytelen volt átadni Páger Antalnak. Játszott a Petõfi színházban, majd ezt követõen a Jókai színházban kapott jelentõs fõszerepeket. 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerzõdött, ami nagy elégtétel volt számára, hiszen a háború után Major Tamás nem alkalmazta és betegsége miatt, szerepet sem kaphatott. A harmincas-negyvenes évek magyar színészóriása botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetérõl volt ismert. Imádott
cigányzenére mulatni és nótázni. Igazi úri ember volt, aki még ezzel a tulajdonságával is növelte a személyét körülvevõ rajongást. Sírja Budapesten Farkasréti temetõben található. „Jávor Pál a Nemzeti Színház tagja 1959. augusztus 14-én hajnalban hosszú szenvedés után elhunyt – állt a gyászjelentésben.” Nyolcvanezer ember kísérte ki a temetõbe. Azóta sem volt színész búcsúztatásán
ekkora tömeg.
