Tamás István: Bányász sors
A bányászok közössége szoros összetartozásra épült, hiszen a földalatti munka során a mérnökök, vájárok, csillések és az egyéb kiszolgáló személyzet egymásra voltak utalva. Ezek az emberek nem csupán munkatársak voltak, hanem szinte egy nagy családot alkottak. A munka során kialakult barátságok és kölcsönös tisztelet a felszínen is folytatódott. A bányászok legtöbbje a környező falvakban, lakótelepeken élt, ahol családjaikkal, sokesetben munkatársaikkal együtt, megosztották mindennapjaikat.
Az emlékmű ifj.Kucsera László szobrász-kőfaragó mester alkotása, melyet térítésmentesen készített el a putnoki bányászok emlékére, tiszteletére.
A közösségi események, mint például a bányásznapok, fontos szerepet játszottak a bányászok összetartásában. Ezek az ünnepségek nemcsak a kemény munka elismeréséről szóltak, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy a bányászok és családtagjaik együtt ünnepeljenek, erősítve ezzel az összetartozást és az egymás iránti szeretetet, tiszteletet.
A bányászok viszonylag jó keresete, biztos megélhetést nyújtott, ami lehetővé tette, hogy gyermekeik számára jobb jövőt biztosítsanak. Mivel anyagilag stabil helyzetben voltak, meg tudták adni gyermekeiknek a megfelelő életszínvonalat, oktatást, ami fontos szerepet játszott a családok életében. A bányászok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy gyermekeiket tiszteletre és önbecsülésre neveljék, ezzel biztosítva, hogy az új generáció ismerje és értékelje a kemény munka és a közösségben élők erkölcsi és anyagi fontosságát.
Az egyre szélesebb körű oktatás lehetővé tette, hogy a bányászok gyermekei továbbtanuljanak, akár a bányász szakmán kívüli karriert építsenek, ezáltal új utakat nyitottak meg maguk és a családjaik számára. A bányászcsaládok számára fontos volt, hogy gyermekeik büszkék legyenek gyökereikre, ugyanakkor megkapják azokat az eszközöket, amelyekkel a saját életükben is sikeresek lehetnek.
A bányák bezárása valóban mélyreható változásokat hozott az egykor erős és összetartó bányászcsaládok, közösségek életében. A föld alatt dolgozók, akik hosszú éveken át kemény munkával tartották fenn családjaikat, hirtelen elvesztették megszokott életük egyik alappillérét, a munkát, amiből éltek. A munkahelyek eltűnésével nemcsak a megélhetés, hanem a közösségi élet is megszűnt, hiszen a bányászok munkahelyükön túl is, szoros kötelékeket ápoltak egymással. Az életükben bekövetkező változások szétzilálták ezeket a közösségeket, és sokan küzdöttek az új helyzethez való alkalmazkodással, de mint azt napjainkban megtapasztalhatjuk, egyre sikertelenebbül.
Az idő előrehaladtával a bányászok emléke lassan elhalványult a köztudatban, és ma már kevesen emlékeznek meg róluk. Pedig ezek az emberek valódi hősök voltak, akik nap mint nap kockáztatták az életüket azért, hogy családjaikat eltartsák, és hozzájáruljanak hazájuk gazdasági fejlődéséhez. Az áldozatvállalásuk, kitartásuk és közösségi szellemük tiszteletet érdemelne, hiszen ők nemcsak a saját életükért, hanem a jövő generációkért is dolgoztak. Rohanó viágunk gyorsan változik, fontos lenne emlékezni rájuk, és megbecsülni azt a hatalmas munkát, amit elvégeztek, hogy emlékük ne vesszen el a feledés homályában.
A bányák bezárásával alapvetően megváltozott az egykor szoros közösséget alkotó bányászcsaládok élete. A biztos munkahelyek elvesztése nem csak anyagi nehézségeket hozott magával, hanem a közösségi összetartozás érzését is meggyengítette. Sok bányász kénytelen volt új megélhetési forrásokat keresni, gyakran teljesen más területeken, ami kihívásokkal és bizonytalansággal járt számukra és családjaik számára egyaránt.
A bányászok számára a munka nem csupán a megélhetést jelentette, hanem életformát és identitást is. A bányák bezárása ezért nem csak gazdasági nehézségeket, hanem mély lelki sebeket is okozott a közösségekben. Az együtt megélt élmények, hagyományok és ünnepek fokozatosan háttérbe szorultak, ahogy az emberek új életet próbáltak kezdeni a megváltozott körülmények között.
A mai rohanó világban sajnos egyre kevesebben emlékeznek meg a bányászok áldozatos munkájáról és hősiességéről. Pedig ezek az emberek nap mint nap kockára tették az életüket, hogy biztosítsák családjaik és hazájuk jólétét. Munkájuk nagyban hozzájárult az ország gazdasági fejlődéséhez és a bányász közösség felvirágzásához. Emlékük és örökségük megőrzése fontos a jövő generációi számára, hogy a mai fiatalok megértsék és értékeljék felmenőik áldozatos munkáját és kitartását.
Fontos, hogy a társadalom méltóképpen emlékezzen meg a bányászokról, például emléknapok, múzeumok és oktatási programok révén, amelyek bemutatják életüket és munkájuk gyümölcsét. Ezzel nem csak tiszteletünket fejezhetjük ki irántuk, hanem erősíthetjük a közösségi összetartozás érzését és továbbadhatjuk azokat az értékeket, amelyek a bányászokat is vezérelték: a szeretetet, a kitartást, a bátorságot és az egymás iránti felelősségvállalást.
Szerzői megjegyzés: Szerencsére még napjainkban is vannak kishazánkban hősök, akik őrzik a bányászok emlékét. Putnokon két helyszínen is megemlékeztek a 74. bányásznapról. Köszönet a szép megemlékezésért: Putnok városvezetésének, Bánkúti Sándornénak és családjának, a bányász hagyományok és emlékek őrzőinek, valamint a serényfalvai Tóth András által vezetett Bányász Szakszervezet delegációjának….
Jó szerencsét!
Kép-szöveg: Tamás István
