Kép: Tamás István
Az emberi élet valóban rövid, és ennek tudata arra ösztönöz, hogy a saját értékeink és vágyaink szerint éljünk. Gyakran érezzük azt, hogy az élet roham, túl gyorsan halad, és mielőtt észrevennénk, már el is múltak azok a pillanatok, amelyeket megélni szerettünk volna. Az életünk korlátai miatt különösen fontos, hogy azt az utat válasszuk, amit magunkénak érzünk, és ne a társadalom, a munkahely, a környezetünk vagy mások elvárásai határozzák meg, hogy miként élünk és milyen döntéseket hozunk.
Nem arról van szó, hogy teljesen figyelmen kívül kell hagyni másokat, vagy ne kellene tiszteletben tartanunk mások életét. Az alkalmazkodás az emberi kapcsolatok természetes része, és gyakran tesz minket bölcsebbé, empatikusabbá, segítve a harmonikus élet kialakítását. Azonban az alkalmazkodás nem jelentheti azt, hogy teljesen feladjuk a saját vágyainkat és álmainkat, mert mások az övéiket kényszerítik ránk. Fontos, hogy meg tudjuk húzni a határt aközött, amikor a környezetünk elvárásaihoz igazodunk, és amikor a saját értékeink szerint szeretnénk élni.
Egy életünk van, és ebben az egy életben nekünk kell megtalálnunk azt, ami valóban boldoggá tesz. Ez sokszor bátorságot igényel, hiszen gyakran nehéz szembemenni a társadalmi normákkal, főnökein és a sokszor hülye elvárásaival, és kiállni a saját életünkért. De amikor úgy érezzük, hogy „be kell húzni a kéziféket és ugrani kell,” ez az érzés gyakran annak a jele, hogy változtatni szeretnénk, mert nem akarjuk elvesztegetni az időt.
Mások véleménye, különösen a társadalom, valamint a munkáltatók által ránk helyezett nyomás, elvárások sokszor akadályoznak meg abban, hogy szabadon éljünk. Sok ember úgy érzi, hogy az életét a „megfelelés” szabályozza, és bár ez ideig-óráig elviselhető, hosszú távon gyakran boldogtalansághoz vezet. Az élet rövidsége azonban arra emlékeztet minket, hogy végső soron az számít igazán, hogy mi magunk hogyan értékeljük a saját életünket, és nem az, hogy mások mit gondolnak róla.
Ez a rövid élet arra hív minket, hogy merjünk önmagunk lenni. Ne engedjük, hogy mások döntsenek arról, hogy mit gondoljunk, érezzünk vagy tegyünk. Az életünk valóban túlságosan rövid ahhoz, hogy csak másoknak éljünk, és úgy, ahogy ők helyesnek tartják. Ezért fontos, hogy éljünk a saját értékeink szerint, és ha szükséges, álljunk meg, lépjünk vissza, és döntsünk másként, ha úgy érezzük, ez a helyes út.
Tamás István
