A boldogság és a boldogtalanság, a szeretet és a szerelem, a vágyakozás és a gyengédség mind olyan érzések, amelyek mélyen hatnak ránk, sőt életünk mozgatórugói lehetnek. Ezek a megéléshez kötődnek, azokhoz a pillanatokhoz, amikor teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Minden ember vágyik arra, hogy boldog legyen, hogy érezze az élet örömét és könnyedségét, ugyanakkor mindannyiunkban ott van a sebezhetőség, a boldogtalanságtól való félelem, amely elől időnként menekülnénk.
A boldogságot sokféleképpen definiálhatjuk: lehet az élet apró örömeiben való elmerülés, mint egy séta a parkban, egy kedves mosoly vagy egy szívből jövő beszélgetés, de lehet az elért célok, megvalósított álmok feletti elégedettség érzése is. A boldogság és boldogtalanság összetartozó párosok, egymás nélkül nem értelmezhetők igazán. Éppen azért, mert mindkettőt megtapasztaljuk, válik a boldogság annyira értékessé, és talán ezért is tudunk ilyen mélyen vágyni a szeretetre.
A szeretet olyan univerzális érzelem, amely összeköt minket egymással. Szeretetet érzünk családunk, barátaink, párunk és sokszor még vadidegenek iránt is. Ez az érzés minden kultúrában megvan, minden élethelyzetben jelen lehet, és gyakran ez az, ami értelmet ad az életünknek. A szerelem ennél mélyebb, személyesebb, olyan érzelem, amely egyetlen ember iránt lángol fel bennünk. A szerelem ereje elképesztő: képes motiválni, változtatni és olykor szinte megőrjíteni minket. Az emberek szerelmi vágyai összetettek, és gyakran ezek állnak a boldogságkeresés középpontjában.
A vágyakozás és a gyengédség is ezekhez az érzésekhez kapcsolódik. A vágyakozás a hiány megéléséből ered: ha valakit távol érezzünk magunktól, hiányozhatnak ölelései, tekintete vagy akár puszta jelenléte is. Ezt a vágyakozást a szeretet és a szerelem együtt még mélyebbé teszi, olykor szinte fájdalmassá. A gyengédség a vágyakozás másik oldala: az a bensőséges, törődő figyelem, amellyel a másik iránt viseltetünk. Amikor valakit gyengéden érintünk meg, amikor megpróbálunk biztonságot és nyugalmat adni neki, kifejezzük vele azt az érzelmi mélységet, amelyben összekapcsolódunk vele.
Az együttlét mindezek megkoronázása. Azok a pillanatok, amelyeket azzal tölthetünk, akit szeretünk, szenvedélyes örömmel és érzelmi biztonsággal töltődhetnek meg. Az együttlét nem csupán a fizikai közelség, hanem egy mély, érzelmi összekapcsolódás is, amelyből mindkét fél meríthet. Az igazán boldog kapcsolatokban minden fenti érzelem együttműködik és egymást erősíti, így lesz az együtt töltött idő értékes és megerősítő.
Ezek az érzések, ezek az érzelmi megélések együttesen teszik az életet olyan gazdaggá és különlegessé. Bár nem mindig egyszerű megélni őket, néha fájdalmas és kihívásokkal teli úton kell keresztülmennünk, a boldogságra való vágy, a szeretet és a szerelem mind arra emlékeztetnek minket, hogy mennyire emberiek vagyunk.
Az élet legszebb pillanatai éppen ezekből a kapcsolatokból és érzésekből születnek.
Tamás István
