Ha 1456. július 4. és 22. között a hősies magyar várvédők, Hunyadi János serege és Kapisztrán János ferences hitszónok keresztesei nem állítják meg az oszmán hadakat, akkor a mohácsi vész sokkal hamarabb is bekövetkezhetett volna. Cseh Valentin történész szerint Hunyadi János visszaadta a hitet abban, hogy a legyőzhetetlen is legyőzhető. A nándorfehérvári diadal 562. évfordulójáról emlékezünk meg a hétvégén.
– Konstantinápoly 1453-as eleste után ez a csata reményt nyújtott Délkelet-Európa, Közép-Európa népeinek. Reményt, hogy a török legyőzhető! – mondta kérdésünkre Cseh Valentin történész, A nándorfehérvári csata – 1456 című könyv szerzője.
A történész szerint ez a győzelem még Hunyadi János korában sem volt reális lehetőség – hiszen az Oszmán Birodalomnak minden szempontból kiapadhatatlan tartalékai voltak –, ahogyan ezt a következő évtizedek, évszázadok be is bizonyították. A nándorfehérvári diadal egy olyan pillanatban történt meg, amikor senki se hitte volna Hunyadi Jánoson, Kapisztránon és Don Juan de Carvajal pápai legátuson meg III. Callixtus pápán kívül, hogy ha csak ideiglenesen is, de II. Mehmed Oszmán Birodalma térdre kényszeríthető.
Nándorfehérvárt a földrajzi fekvése eleve elrendelte arra, hogy az ország kapuja legyen. 1456-ban egy olyan ellenségtől védte meg Hunyadi János a végvárat, amelyik addigra Konstantinápoly 1453-as elfoglalásával világbirodalommá vált és legyőzhetetlennek tűnt. II. Mehmed szultán körülbelül hetvenezer fős sereggel ostromolta meg Nándorfehérvár várát, amelyben hat-hétezer fős őrség állomásozott, és ahová július elején érkeztek meg Kapisztrán első keresztesei.
A hosszú, embert s vitézt próbáló ostrom alatt világossá vált, hogy végül Hunyadi főkapitány hadvezéri képességeinek köszönhetően magyar kézen maradt Nándorfehérvár. A győzelem kivívásához viszont kellettek a keresztesek, akik az előző napi (21–22-i) oszmán roham után Zimony alatti táborukból átkeltek a Száván és megtámadták a szultáni hadat. Elszántságuk megzavarhatta az ellenséget, és ekkor fordulóponthoz érkezett a csata: Hunyadi gyorsan felmérte a helyzetet, lerohanta az oszmán tüzérséget, és győzött.
Ám nem sokkal az ostrom után Hunyadi János elhunyt, s ez szertefoszlatta annak a lehetőségét, hogy az Oszmán Birodalom ellen egy nagyszabású hadműveletet lehessen indítani, kihasználva a győzelem adta katonai és politikai helyzetet. Nyugaton elsősorban a német és itáliai területeken élőket foglalkoztatta a törökök elleni harc, így a nándorfehérvári diadal híre is ott aratott osztatlan sikert.
– Bécsnek, Velencének, Rómának és Milánónak fontos szerepe volt a győzelem hírének elterjesztésében. Amikor III. Callixtus augusztus 6-án megtudta, hogy Hunyadiék legyőzték II. Mehmedet, akkor hatalmas ünnepségeket tartottak Rómában, és a pápa elrendelte, hogy ezentúl augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe, a diadal emlékére. Ez mindenképpen történelmi jelentőségű döntés. Hunyadi Jánost halála után pedig a Christianae fidei defensor, vagyis A keresztény hit védelmezője címmel tüntették ki – részletezte a történész.
Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című festménye Fotó: Wikipédia
Cseh Valentin szerint a nándorfehérvári csatáról az ismereteinket alapvetően megváltoztató információk utoljára 2009-ben jelentek meg, amikor „leleplezték” Dugovics Tituszt.
– Viszont folyamatosan újra és újraértelmezhetőek az események. Valójában attól, hogy például Dugovics Titusz személyéről kiderült, hogy nem valós történelmi személy, hanem személye és neve egy XIX. századi kitaláció, ettől még rendkívül fontos az a hősi önfeláldozás, amelyet hozzá kötünk. Ugyanakkor az, hogy egyelőre nincs új információ, új forrás az 1456-os eseményekkel kapcsolatban, az nem jelenti, hogy a jövőben Törökországban, Olaszországban vagy a vatikáni levéltárban nem bukkanhat elő valami új és érdekes adat az 1456-os nándorfehérvári csatával kapcsolatosan – véli a történész.
Ám Hunyadi halálával nemcsak a visszavágó hadjárat maradt el, hanem sorozatos szerencsétlenségek következtek be. Pár hónappal később elhunyt Kapisztrán János is, és a belpolitikai helyzet, amely addig sem volt nyugodt, újból kiéleződött: Cillei Ulrikot megölették Nándorfehérvárott, majd Hunyadi Lászlót is kivégezték, Hunyadi Mátyást pedig fogságba vetették.
Noha a győzelmet nem lehetett kiaknázni, és belharcok dúltak az országban, a végkifejlet mégis kedvezően alakult, hiszen V. László király halála lehetőséget teremtett arra, hogy Mátyást királlyá válasszák, és ezzel nemcsak a belpolitikai helyzet konszolidálódott, hanem beköszöntött a középkori Magyarország utolsó, talán legnagyobb aranykora, amelyre a későbbi, erdélyi fejedelmek is állandóan sóvárogtak leveleikben és emlékirataikban.
