Fotók: Gál Ágnes
– Egy hosszú és sikeres életpálya áll Ön mögött. Milyen érzés visszaemlékezni egy-egy táncdal fesztiválra, előadásra, turnéra?
– Nehéz visszaemlékezni, mert már nagyon régen volt. Most múltam 80 éves és novemberben leszek 81. Nem kevés idő áll mögöttem, de azért szívesen emlékszem vissza a fesztiválokra, turnékra, mert mindig nagyon jók voltak. Jó pár első díjat is kaptam, nem csak Magyarországon, hanem amerre jártam a világban. Voltam Rióban, Moszkvában, tényleg sok helyen megfordultam, és ahová hívtak mindig szívesen mentem, mint most Putnokra is. Sok helyen, a határon túl is népszerűek voltak a dalaim. Moszkvában 15 ezer ember énekelte velem együtt állva oroszul a: „Hajjaj fekete vonatot”. Nagy sláger lett belőle, de örömmel gondolok ezekre a napokra vissza, mert ezeknek a fesztiváloknak köszönhettem azt, hogy most mi ketten itt találkozhattunk, beszélgethettünk.
– Nagyon jó barátai voltak: Hofi Géza, Aradszky László, hogy csak egy pár nevet említsek, akikkel láthattuk önt a televízióban, illetve a színházakban és egyéb fellépések alkalmával. Milyen érzéssel gondol vissza ezekre a művészbarátokra?
-Igen, Sas Jóskával is voltam. Sőt egyszer csörgött a telefon és Szinetár Miklós csak annyit kérdezett tőlem, hogy be fogják mutatni az Operettszínházban az egyik leghíresebb operettet, amelynek az egyik főszerepét elvállalnám-e ? Mondtam, hogyne vállalnám már el. Az is egy nagy dolog volt, hogy egy főszerepet bíznak rám az operett színházban. A darabnak olyan nagy sikere volt, hogy, egy japán hölgy, aki milliárdos, megvette és Japánban, Tokyo, Hirosima, Nagasaki, Kyoto városok színházaiban mutatták be.
– Mit is mondjak, Hofiról ? – Azt mindenki tudja, a macska duettekről, hogy mindent amit közösen csináltunk Hofival az nagy siker volt. Bajor Imivel és Sas Jóskával szintén. Egy fantasztikus színésznővel, Dajka Margittal is nagyon jó barátságban voltam és ő kérte, hogy énekeljek vele duettet és majdnem elájultam, mikor megkért erre. Ő, – mint mindketten tudjuk,- nem egy akárki volt. Rengeteg színésszel dolgoztam együtt: Alfonzóval, Latabárral, Bilicsivel. Nagyon nagy élmények voltak ezek. Mi soha nem politizáltunk. A turnékra mindig én vezettem. Most is a mai napig én vezetek, Putnokra is így érkeztünk. Soha nem alszunk ott ahol fellépünk, de késni sem szeretek a fellépéseimről. Most is megérkeztem egy fél órával előtte és az előadás után is vissza vezetek Budapestre mert, holnap megint egy nagy távolságot teszünk meg. Erdélybe megyünk. Útközben soha nem politizáltunk, csak a humor, a humor és a humor volt és van az autóban.
– Szinte minden Koós dal sláger lett. Énekelték, fütyülték, úton-út élen. Ezeket a dalokat ma is szeretik. A szöveg írókkal mennyire volt jó a kontakt? Ki írta Önnek a legtöbb dalt?
-A legtöbbet S. Nagy Pista és Szenes Iván írta. Minden születésnapomra Szenes Ivántól kaptam egy lovat. Nem élő lovat hanem egy szobrot. A nappalim tele volt lovakkal. Mondtam neki: – Te Iván, én soha nem járok ló versenyre. Miért mindig lovat kapok tőled? – Jani azért, mert az én istállómban te vagy a legjobb ló. Ő írta a „Nem vagyok teljesen őrült”, „Én, aki nála jártam”, „Kislány a zongoránál” és még rengeteg slágert számomra.
– Miért van az, hogy a régi slágerek megmaradnak az emberekben, az új dalok pedig olyan ’felejtősek’?
– A fiataloknak és a közép korosztálynak is nehéz megtanulni azt, hogy dúdolgatni napközben, munka közben azt, hogy (rappel) azt, meg könnyű volt énekelni, hogy „Én aki nála jártam”. Azt mondta nekem Szenes, olyan dalt írtam neked, olyan szerelmes dalt, hogy minden nő megfog bolondulni tőle. – Mondom: mi lesz a címe? Minden sora úgy kezdődik, hogy: „Én” .Á mondom ne hülyéskedj már, hogy lehet egy nőnek úgy udvarolni, hogy minden sora úgy kezdődik, hogy én?! Bejött!
„Én aki nála jártam, én aki rá találtam, én tudom mennyit ér a szó szerelem. Én aki véle voltam, én…” és minden sora azzal az egy szóval kezdődik, hogy én.
Ez egy zseni volt, egyébként is zseni volt. Melyik szerző merte volna még azt megtenni, hogy egy dal úgy kezdjen: „Gumidominó, vagy egy parti sakk? Gumidominó…” mikor minden dal a szerelemről szólt. Óriási sláger lett ez is.
– A felesége Dékány Sarolta előadóművész, hogyan tolerálta hogy, ön sokat lépett fel, sokat volt távol, míg ő a gyerekneveléssel foglalkozott?
– Ő nagyon jól tolerálta, mert amikor beleszerettem és hozzám jött feleségül, akkor nagyon hamar született meg a lányunk Réka. Nem álltunk meg a Rékánál, hanem született még egy gyerekünk a fiunk Gergő és most már képzelje el, 14 éves az unokám, Rozi. A feleségem ma is itt van és minden fellépésemre jön és a világ legszebb duettét énekeljük együtt.
„Koós János felesége, Dékány Sarolta kérdésünkre elmondta: már csak a férjével lép fel, külön már nem vállal fellépést. – Nagyszerű ember a férjem, kiváló családapa és ami fontos, nagyon jó férj volt és az ma is, mondta a művésznő”…
-Mit üzenne zárószóként, a feltörekvő művészeknek, énekeseknek?
Semmi különöset csak annyit, hogy annyit éljenek, mint én. Olyan nagy sikert arassanak, mint amilyen szerencsére nekem is volt, és még annyit éljenek mint amennyit én még fogok . Bizony ám! – mondja nevetve…
Interjú: Tamás István
Fotó: Gál Ágnes
