Egy anyuka besétál a nőgyógyászához, majd elkent arccal, hadarva neki kezd védőbeszédének:
- Doktor úr, nagy problémám van. Már egy hónapja nem jött meg. Csináltam tesztet, nem egyet, hármat, mindegyik pozitív lett. De nem ez a baj doktor úr! Nem! Nekem már van egy másfél éves fiam és higgye el, szeretném én, de egyszerűen nem vagyok képes még egy gyereket nevelni. – Ezen a ponton látszólag már kezdte kellemetlenül érezni magát az orvos is, legalább annyira, mint az anyuka, de az folytatta. – Nem maradhat meg! Szeretném, ha elvenné. – Nyögte ki végül.
Az orvos nyelt egy nagyot, majd mély levegőt vett és egy félmosolyt erőltetett az arcára.
- Asszonyom, tudja mit? Van egy másik megoldás.
Az asszony kíváncsian figyelte az orvost.
- Hozza be a fiát holnap, az osztályon lévő aneszteziológusunk véget vet az életének, és így lesz hely a születendő gyermeknek.
A történet pusztán a képzelet szüleménye. Remélem.
Mindeközben nemrég, egy számomra kedves ismerősöm örökbe fogadta második gyermekét, innen gratulálok neki!
Írország pálfordulása egy ideig egész Európát felrázta. Nem meglepő hiszen az ország, amely teljesen tiltotta az abortuszt, most beállt a sorba. A témáról napokig lehet vitatkozni, de sokak szerint ez nem egy életszerű téma, s létjogosultsága is kevés. Szerintem nem. Nézzük meg pusztán a tényeket.
Belgiumban 1990 óta legális az abortusz. A fogamzástól számított 12 hetes korig vagy az utolsó menstruációs periódus végétől számított 14. hétig “vészhelyzetre” hivatkozva, bárki elvetetheti a gyermekét. Viszont a műtét előtt 6 nappal részt kell vennie egy tanácsadáson. A ‘vészhelyzet’ nincs jogilag definiálva, így szinte bármi lehet az indok. Például, ha a kérvényező túl fiatalnak gondolja magát vagy úgy véli már így is elég nagy létszámú a család. Az említett időszakon túl csak abban az esetben végezhető el az abortusz, ha a gyermek vagy az édesanya élete veszélybe kerül.
Horvátországban 1974-ben kezdtek foglalkozni az abortusz kérdésével. Jelenleg ott a fogamzástól számított 10. hétig az abortusz szabadon választható procedúra. 16 éves kor alatt szülői beleegyezéssel. A megszabott időt túllépve csak abban az esetben hajtható végre, ha az Elsőfokú Bizottság jóváhagyta. A Bizottság tagja egy nőgyógyász, egy másik orvos, egy szociális munkás és egy bejegyzett nővér. A Bizottság engedélyezheti az abortuszt, amennyiben a várandósság vagy a szülés veszélyezteti az anya egészségügyi állapotát, ha a gyermekről időközben kiderül, hogy súlyos fogyatékossággal születne, vagy, ha a fogantatás valamilyen bűncselekményből ered, mint például a nemi erőszak.
Németországban az abortusz technikailag illegális. Azonban 1989-ben hatályba léptek olyan törvénymódosítások, amelyek értelmében a nőknek lehetőségük van az abortuszra a magzat 12 hetes koráig egy kormányzati tanácsadási ülést követően. Amennyiben az itt megjelent orvos úgy dönt, hogy engedélyezi a műtétet három nap türelmi időnek kell eltelnie a beavatkozásig. Az engedélyezésre indok, ha úgy látják az anyuka egészségügyileg, szociálisan, emocionálisan vagy gazdaságilag sérül a várandósság ideje alatt vagy a szülést követően. A 12 hetet túllépve azonban csak abban az esetben van lehetőség az abortuszra, ha az anyuka vagy a születendő gyermek élete veszélybe kerül.
Magyarországon az abortusz már 1953 óta vitatott. Azóta az erről szóló törvényt háromszor módosították. Ennek eredményeképpen az egyik legliberálisabb abortusz törvénnyel rendelkezik az ország. Az 1992-es magzatvédelmi törvény értelmében az anyuka a fogamzástól számított 12. hétig kérelmezheti az abortuszt egy bizottságnál majd a műtét és a bizottsági konzultáció között el kell telnie három napnak. Különleges esetekben a 12 hetet kitolhatják 18, 20 vagy 24 hétre is. Továbbá az abortusz a terhesség időszaka alatt bármikor megejthető, ha a magzat valamilyen okból kifolyólag súlyosan károsul, illetve, ha az anyuka vagy a születendő gyermek élete veszélybe kerül. Habár a nőknek egy bizottság engedélyét kell kérni az abortusz végrehajtásához, a törvényben számos olyan élethelyzetet, szituációt és okot fektettek le, amivel a várandós nő kérvényezheti az abortuszt. Ezek közül a leggyakoribb indok ami előfordul a várandós nők esetében a ‘válsághelyzetre’ való hivatkozás. Így ebben az országban ez az engedélykérés gyakorlatilag csak formalitás.
Hollandiában 1984-ben legalizálták az abortuszt. Az így létrejött törvény értelmében a fogamzástól számított 24. héten belül igény szerint bárki élhet az abortusz lehetőségével. A műtétet megelőzően azonban egy orvosi konzultáción kell átesniük, ahol tájékoztatást kapnak arról milyen lehetőségeik vannak még, majd 5 napos várakozási idő után hajtják végre az abortuszt. A 24. hét után azonban a magzatot ‘potenciálisan életképesnek’ tekintik, aminek értelmében kizárólag, akkor hajthatnak végre abortuszt, ha a szülés vagy a várandósság veszélyezteti az édesanya életét, illetőleg olyan beavatkozás szükségeltetik az édesanya életben maradása érdekében, amely megölheti a magzatot.
A kutatásom során rengeteg európai ország abortusz törvényét szemügyre vettem és a legeltérőbbeket választottam ki viszonyítási alapként. Bár messze menő következtetést nem szeretnék levonni annyit azért észrevettem, hogy nincs ma Európában olyan ország, amely valamilyen formában ne adna lehetőséget az abortuszra azoknak az embereknek, akiknek más választásuk valóban nincs. Ugyanakkor szintén egy apró észrevétel és bár a kutatás nem tér ki a költségekre és a prevencióra, de ettől még tény, hogy jó néhány olyan európai tagállam van, ahol a fogamzásgátlás önköltséges, míg az abortusz elszámolható az egészségbiztosítási alapban. S, ha valakinek ez még mindig nem egy vitatható kérdés, akkor adjunk még hozzá néhány tényt.
Írország népességnövekedési rátája 2,02, Belgiumé 1,65, Horvátország 1,43, Magyarország 1,40, Hollandia 1,66
Ezzel szemben Uganda, Szomália és Etiópia egyaránt 6 felett elvitte ezt a versenyt.
Az eredményeket úgy hiszem tudjuk és látjuk. A kérdésem, mindösszesen már csak annyi: Így életszerű?
Fotó: Facebook
Filep Dávid
