Tamás István
Remegés
Puha párnádra rátelepszik az éj
Szíved dobbanása a csend remegése
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje
Aludnál, de a zene egyre szebb lesz
annyira szép, hogy megremegtet
Te meg Én
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben
Álmodj csak kedvesem
ablakod alatt virágok ölelkeznek
egy furcsa érzés ringatja tested
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed
Ébredezik a hajnal kibontott fátylában
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen
szívedben remegve dobogtam
s párnádon ott maradt a könnyem
