Tamás István: Egyedül Isten
Ez a világ más már, mint az enyém volt.
A szíved helyén kő van, a lelked szürke folt.
Nem látod a jövőt, melyet anyád álmodott.
Nem érzed a súlyát, amit apád rád hagyott.
Ne nézd tétlenül, ha könnyeznek a fák.
Rég nem látod át, hazád kínzó bánatát.
Magyar földön szolgálsz, térden állva élsz.
Európa zsarnokától, mint nagyvihartól félsz.
Zúzd szét a követ, mely feszíti szívedet.
Ne add fel soha, a hazádat, s hitedet.
Váltsd valóra álmod, amit őseink álmodtak.
Vidd tovább a zászlót, amit apáink ránk hagytak.
Emeld fel a fejed nézz büszkén az égre.
Egyedül csak Isten kényszeríthet térdre!
